Amikor egy pár között komolyra fordulnak a dolgok, akkor előbb-utóbb felmerül a pénzkérdés. Persze ez a kérdés a kezdetek kezdetén is felmerül, legalább annyiban, hogy ki fizesse a mozit, vagy milyen közös, fizetős programokat tervezünk, vagy épp megbeszéljük, hogy ki mit dolgozik, és hogy mennyit keres.
Amíg az egyik fél meghívja a másikat, de a megélhetési költségeket mindenki maga fizeti, addig ez nem annyira sarkalatos kérdése. Ha külön élünk, ezek nem szoktak lényeges kérdésként felmerülni.
Ám ha már közös jövőt tervezgetünk, ha felmerül az összeköltözés, akkor az anyagi kérdéseket is érdemes tisztázni. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy közös kasszán legyünk, vagy változatlanul külön. A közös kassza sem feltétlen jelenti azt, hogy bedobjuk a pénzt a közösbe, egy közös számlára érkezik minden fillér, aztán csak költekezünk, ahogy szoktunk.
A közös kassza inkább azt jelenti, hogy közösen álljuk a költségeket, a félretett pénzt is közösen kezeljünk, és a nagyobb kiadások is közös megegyezésen alapulnak.
A külön kassza sem rossz megoldás, de ezt is érdemes megbeszélni
Sokan azonban a külön kassza mellett döntenek, mert így meg tudják őrizni a függetlenségüket, ha esetleg a kapcsolat mégsem lenne tartós. Megbeszélik, hogy a rezsibe ki mennyivel száll be, ki fizeti a bevásárlásokat, de a maradék pénzt úgy költik el, ahogyan csak akarják, a másiknak ebbe nem engednek beleszólást.
Ez sem rossz megoldás, viszont nagyon fontos, hogy pontosan megbeszéljük ki, mit fizet, és ha változik az anyagi helyzetünk, akkor azt is tisztázzuk. A külön kassza esetében nem feltétlen a fele-fele megosztás a jó, hiszen nem keresünk egyformán.
Mert mi van akkor, ha felesbe álljuk a költségeket, amelyek jóval magasabbak, mint azt a mi tárcánk engedné, de a párunknak ez meg sem kottyan, mert jóval többet keres? Ilyenkor jön a szorongás, a stressz, a depresszió, sőt, még akár az ágybéli teljesítményünkre is kihathat, ha folyamatosan az anyagi dolgokon stresszelünk.