A jóléti társadalmak előtt az elhízás és a túlsúlyosság nem számítottak népbetegségeknek és nem is voltak jellemzőek a társadalom széles tömegeiben. A többség életében még száz évvel ezelőtt is fenyegetőbb veszély volt az éhezés, mint az elhízás. Utóbbi így a jóllétet és a gazdagságot jelképezte, elég a pocakosan ábrázolt urakra vagy a megtermett gazdasszonyokra gondolnunk.
Ellenben a soványság a szegénység jele volt, hiszen a 20. század első feléig az sokszor valóban a nélkülözés, az éhezés eredménye volt.
Az orvostudomány fejlődésével és az antik embereszmény iránti érdeklődés feltámadásával a kövérség gyorsan megszűnt kívánatos állapotnak lenni. Bebizonyosodott, hogy ha gazdagságot sugall is, valójába egészségtelen és esztétikailag is megkérdőjelezhető állapot, aminek nyomát sem látni a görög hősök szobrain vagy Michelangelo Dávidján. Az emberek sportolni kezdtek, megalakultak az első vegetáriánus közösségek és az elhízottság gyorsan elvesztette maradék megbecsültségét. Divatba jött a diéta és a fogyókúra.
Fogyókúra és gazdaság
Gazdasági szempontból nézve a dolgot, az új irányzatok követői esetében ez együtt járt az élelmiszerfogyasztás csökkenésével, főleg a vegetáriánusok és az aszketikus életmódot folytatók körében. Ugyanakkor a társadalom széles rétegei még mindig azért fogyasztottak keveset, mert egyszerűen nem volt lehetőségük többet enni. Az 1960-as évektől ezek az állapotok fokozatosan megszűntek, az emberek elérhető áron és nagy mennyiségben juthattak hozzá az élelmiszeripar változatos termékeihez, és az élelmiszerfogyasztás mindenütt növekedésnek indult. Ez serkentőleg hatott a gazdaságra is.
Fogyatkozó testsúly, növekvő gazdaság
Az 1980-as évekre, a szegényebb országokat nem számítva, az egy főre jutó átlagos fogyasztás elérte a napi 3600 kalóriát. Az azóta eltelt, közel harminc év alatt azonban számos jólléti államban jelentősen csökkent a tápanyagfogyasztás. Írországban például napi 3683 kcal-ról 3590-re, Dániában 3564-ről 3410-re, Hollandiában 3541-ről 3000-re, Új-Zélandon pedig napi 3517-ről napi 2810 kalóriára! Figyelemreméltó, hogy a tipikusan jólléti északi országokban, mint amilyen Svédország vagy Finnország, jóval alacsonyabb az emberek átlagos kalóriabevitele, mint az olyan, gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országokban, mint Románia vagy Görögország. Utóbbiak lakói napi 3500-3700 kalóriát fogyasztanak el, szemben az északiak 3100-3200-as fogyasztásával. Így nem csoda, hogy míg Görögországban a lakosság közel 69%-a túlsúlyos vagy elhízott, addig Svédországban ez az arány az 50%-ot sem éri el.
Az egészségesebb felfogásból eredő alacsonyabb fogyasztás azonban nem jelenti az adott országok gazdaságának lassabb fejlődését vagy alacsonyabb intenzitását, sőt, éppen ellenkezőleg hat. A tudatosabban táplálkozó, gyakrabban fogyókúrázó, szívesebben diétázó népesség ugyanis magasabb minőségű élelmiszerek fogyasztásra törekszik, amelyek előállítási költsége is magasabb. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy azokban az országokban, ahol az elhízás népbetegségnek számít, sokkal több dolgozó esik ki időről időre a munkából a túlsúlyából eredő megbetegedések és sérülések miatt, és sokkal nagyobb az egészségügyi ellátásra nehezedő teher, mint ott, ahol a lakosság nagyobb része egészséges súlyban van.
Fogyókúra és fogyasztói társadalom
A modern testkultuszra mára egész iparágak épültek föl. Számos sportszergyártó kínálja sokféle termékeit az egyszerű súlyzóktól kezdve az edzőtermek részére kifejlesztett edzőgépeken át a milliós futópadokig. Az 1922-ben alapított finn Tunturi cég például kerékpárok készítésével kezdte, a világhírnevet azonban a szobakerékpárok, futópadok és edzőgépek hozták el számára. Más cégek különféle táplálék kiegészítők és fogyást elősegítő készítmények fejlesztésére és gyártására vállalkoztak, amiket hatalmas költségű reklámkampányokkal támogatnak meg. Közismertek a nagy sportruházat gyártók, mint például az Adidas vagy a Nike.
Ezeknek az 50-60 ezer embert foglalkoztató óriáscégeknek az éves árbevétele meghaladja a 10 milliárd dollárt. Nem csak a sportszerek, a sportruhák és különféle különleges, fogyást, zsírégetést vagy éppen izomnövekedést ígérő tápanyagok gyártói húznak hatalmas hasznot a fitnesziparból, hanem az aktuális trendeknek megfelelő vagy újszerű módszereket kínáló sikerkönyvek is, amelyeket pillanatok alatt elkapkodnak a könyvesboltok polcairól a fogyni vágyók. A fogyni vágyók ma edzőtermeket látogathatnak, sőt, akár edzői tanfolyamokra fizethetnek be.
Mindez együttesen óriási pénzeket hoz mozgásba, tehát elmondható, hogy az elhízás elleni küzdelemnek, a fogyókúráknak és az egészséges életmódra való törekvésnek határozottan gazdaságélénkítő hatása van.