Mint köztudott, a magyarországi hímzések többsége világhírnek örvend, és mindezt nemcsak egyedi színviláguknak, hanem sajátos motívumaiknak, illetve azok gazdagságának is köszönhetők. Elég csak például a méltán híres és színes kalocsai, vagy a mindenki által ismert matyó hímzésre gondolni ezen a téren a maga tompább, de lágyabb színvilágával.
Mellettük bár kissé a háttérbe szorul, ellenben egyáltalán nem lehetne jelentéktelenebbnek feltüntetni a vásárhelyi hímzést, aminek részeként Hódmezővásárhely szín- és mintavilága elevenedik meg előttünk, és nemcsak évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt, hanem a modern világban, manapság is nagyszerűen alkalmazható.
Céglogó hímzése géppel munkaruházatra
A vásárhelyi szőrhímzés
A vásárhelyi hímzés jellemzően a Tiszától keletre fekvő területek mezővárosainak vászonhímzéseire jellemző, amelyek többnyire úgynevezett szőrhímzésnek tekinthetők. Hogy mégis mit nevezünk szőrhímzésnek? A szőrhímzés alapja, hogy a hímzéshez használt fonal állati eredetű, ezáltal jellemzően a racka juhok és a birkák gyapjából nyerik ki. Ezeket jellemzően asszonyok fonták össze vékony hímzőfonalakká, és különféle növényi festékekkel színezték meg, így kaptak egy nagyon puha, tartós és jól dolgozható anyagot, ami országszerte ismertté és elterjedtté vált.
Amit a vásárhelyi hímzésről tudni kell
A vásárhelyi hímzésben régebben jellemzően rózsaszín, búzavirág kék, aranybarna, fakóbarna és fekete, nagyon ritkán pedig zöld színeket is alkalmaztak, de hogy mégis milyen árnyalat került éppen terítékre, azt rengeteg dolog meghatározhatta, éppen ezrét árnyalatokról nehezen lehetne beszélni. Érdekesség azonban, hogy a modern korra a zöld több árnyalata is nagyon népszerűvé vált a vásárhelyi hímzésben, sőt mi több, a négerbarna is. Gyakran használtak itt úgynevezett árnyalt színeket, amelyeket jellemzően úgy értek el, hogy a hímzőfonalakat egy és ugyanazon festékoldatba egyszer vagy többször is belemártották annak függvényében, hogy mennyire akarta világos vagy sötét árnyalatot az adott színvilágból. A szőrhímzést egyébiránt a legtöbb esetben párnákon használták, és nagyjából a 18. századig volt alkalmazott, utána ugyanis megjelentek az olcsóbban beszerezhető egyéb alapanyagok.
A vásárhelyi hímzésmintákról
A vásárhelyi szőrhímzés reneszánsza annak köszönhető, hogy a helyi iparművészet is felvirágzott az 1950-es évek közepén, méghozzá a Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezett hímző részlegének megalakulásával. Ennek hatására komoly kutatások indultak a vásárhelyi hímzés kapcsán, aminek köszönhetően kiderült, hogy milyen hímzésminták és sajátosságok jellemezték a szőrhímzést, ami ennek megfelelően nem elég, hogy újjászületett, hanem manapság népszerűbb is, mint valaha.
A vásárhelyi hímzés mintázatára jellemzőek a rózsák, a különféle virágok, a fél rózsák, a poharak, a kelyhek, a tulipánok és a pillangók is. Az egyes mintákat minden esetben szabad kézzel rajzolták fel, néha zsíros korommal, de az sem volt ritka, hogy egyszerűen átmásoltak egy már kész, kivarrt párnavéget úgy, hogy egy tiszta vásznat ráterítettek, majd cinkből készült kanállal addig dörzsölték, amíg a minta kontúrja át nem ütött a tiszta vászonra. A vásárhelyi hímzésben jellemző volt a lapos öltés, a hamis csavart öltés, de a száröltés és a kalászöltés is, miközben széleit egykoron szegéssel, ma horgolással zárták, illetve zárják.